2.Susan Donna Spark Lee, az egyszerű túlélő

2020. 10. 27.

3. naplófeljegyzés: Aug. 17. 2 hete 3 napja
Még mindig a csónakban ülünk. Egyre közelebb van a partszakasz. Nem is tudom, talán másik államban kötünk majd ki. Remélem addig nem terjedt a vírus. 
Jelenleg 6-at vagyunk. Már az étel is elfogyott. A tenger közepén nehéz bármilyen élelmet is találnunk. Víz már csak 2 liter van tartalékba. Teljesen kifogytunk .... 
Félek.... Az százados nélkül. John nélkül még jobban. Soha nem kellett egyedül végeznem a feladataimat. Mindig mindenben mellettem állt és támogatott. 

- Bezártam a naplómat és a mellényem belső, oldalsó zsebébe helyeztem. Felálltam a libegő csónakban és elkezdtem a buzdító beszédemet. Nem találtam ki előre a szövegemet Most érzéssel szerettem volna beszélni . 
-Katonáim, túlélők- kezdtem neki - mind jó harcosok vagytok. Ezért utazhatunk most itt. Van egy közös célunk : A túlélés. És hogy nekem mi is az egyetlen célom? Minden túlélőmet az Alaszkai bázisra juttatni . Nehéz, sőt szinte lehetetlen feladat ebben az új világban. De mi Hildrya harcosai és Kally Jun gyermekei vagyunk. Az ő kérése az volt. Hogy mi, katonák, alattvalók, hadnagyok... hívjuk magunkat bárhogyan is. De el kell jutnunk Alaszkára. Tudom, hogy nagy árat kell majd fizetnünk ezért. Sőt már fizettünk is azon az éjszakán, de az életemmel esküdtem fel arra, hogy jó vezetőtök leszek. Amint partra szálltunk jeleket kell küldenünk a hadseregnek. A csapatom többi tagjának. Bízom benne, hogy vannak még túlélőink.  (miles militis m -katona(ság) latin) Hiszen az én csapatom a Militisz, Hildrya legjobb katonasága.. Nem lehet, hogy csak úgy nyoma veszett mindannak amit felépítettünk. Az életem árán is megvédelek titeket!- a kezemmel tisztelegtem katonáim felé akik viszonozták és tapsolni kezdtek . Jól esett a visszajelzés tőlük, hiszen a mostani napokban ócsároltak. Hiába én vagyok a hadnagy. Tudom, hogy nem jól végzem a munkámat, de a tisztelet minden társunk, de főleg felettesünk felé kijár.  
-Spark hadnagy! Köszönetet szeretnék nyilvánítani , mind a magam és mind társaim nevében! Hűek maradunk hozzád és a Militiszhez. 
Bólintottam és nonverbálisan jeleztem a férfinak, hogy fejezze be. 

Csak lehajtotta a fejét, hogy ne lássam megtört arcát. 
Leültem és újból elkezdtem beszélni: -Mindig is zárkózott voltam és távolságtartó. Hogy őszinte legyek, a neveiteket sem tudom. Próbáltam megtartani a tisztemet Azt, hogy csak Hadnagyként tekintsetek rám. Mert nőként ez még nehezebb. De innentől már csak Donna vagyok ... Magam számára, és számotokra is .Susann Donna Spark Lee, egy egyszerű túlélő...

4. naplófeljegyzés: Aug. 18. 2 hete 4 napja
A száradás végső határát súroltuk. Egy emberünk olyannyira nem bírta már, hogy beleivott a sós tengerbe. Őt még jobban elvitte a száradás... Félő, hogy búcsút inthetünk neki... Holnapra talán már csak 5-en evezünk tovább.