25. Az igazi családom

2019. 12. 08.  2020.-02.06.- 02. 07. -02.14. - 03-01.
Jack színe
Elvinia színe
Liza színe
David színe
Kelly színe
Paul színe , Tara színe és Amy színe
Miranda színe

Hangosabb kopogás hallatszott a bejárat felől . Kinyitottam az ajtót és köszönés nélkül bejött egy idegen lány . - Te kis  faszom vagy ?-háborodtam fel rajta - Liza , te meg gondolom Jack új kurvája ... - Mit keresel te itt ? Húzz ki azonnal ! - Ne kiabálj te senkiházi ! Nem hozzád jöttem ! -döbbentem bámultam a bunkó lányt . Flegma , mégis szép volt . 

Jack álmos fejjel vánszorgott ki a szobából . - Mi ez a kiabálás ?-kérdezte kómásan ,majd ránézett a lányra .- Liza te mit keresel itt !!?-bőszült fel a fiú . - Rég találkoztunk már ... Mosolygott ártatlanul Liza . - Nem látod hogy most nem jó ?-mutatott rám Jack . - Jajj ,merthogy itt van nálad egy ribanc ? - Nem ribanc , hanem a barátnőm , és szeretném ha tisztelettudóan beszélnél vele , vagy kimehetsz ! - Ja , értem . Tegyek úgy ,mintha tényleg szeretnéd ... Akkor ebben az esetben , üdvözöllek a családban ....(ringyó) ! - Jack megmagyaráznád hogy ki ez itt ?! - Egy ..ismerősöm . - Mi a faszér' tagacc' le ? A húgod vagyok ! - Csak a mostohahúgom ... És miért jöttél ide ? Honnan tudtad egyáltalán, hogy hol vagyok ? - Kéne egy kis money .. - Mi van már meghalt az öreg palid ? - Fogjuk rá . Na adsz ?! - Nem ! - Akkor csak kérlek ,had maradjak veled pár napig, nem halsz bele ! Jack rám nézett és láttam rajta ,hogy sajnálja . Nem mondtam semmit , de nem akartam, hogy zavarjon minket . -Ne már, hogy ennek a lánynak mindent megteszel, de saját testvéredért semmit nem csinálsz . - Nekem eddig miért nem mesélted, hogy van egy húgod ? - Nem gondoltam fontosnak ... -Pedig az ! -sértődtem meg . - Jajj ne rinyálj már ! Nem foglak titeket zavarni az enyelgésetekben ! - Liza ez nem jó pillanat, nem számítottam rád és egyébként is ... Már évek óta nem is láttalak , aztán csak úgy felbukkansz ...Szerintem jobban teszed, ha elmész innen . - Nem megyek sehova ! -a lány fellázadt, majd leült a kanapénkra és a telefonját nyomkodta . - Ne haragudj ! -jött oda Jack és átölelt . Egyik tincsemet a fülem mögé helyezte ,majd megcsókolt .- Semmi gond , legalább már tudom ,hogy ez a bunkó éned az egész családodé is ! Jack mosolygott ,majd újra enyémhez ért az ajka .  -Ezt élvezzétek ki, mert Jack indulnunk kell haza .. -Minek menjek én ? Mondtam már hogy elegem van és nem segítek . - De ez most tényleg más . Gyere, elmondom . Jack megrázta a fejét, de mégis elmentek a szobába, négyszemközt beszélni . Nagyon meglepett ez az egész .  Nem is tudtam, hogy van még családja . Soha nem mesélt ilyenekről . Kijöttek egy idő után a szobából . A srácnak nagyon kétségbeesett tekintete volt . - Noss ?-kérdeztem aggódva . - Muszáj elmennem, de ígérem, hogy mindenképp visszajövök . - Persze, ha bele nem hal ... -vágta hozzám a csaj . Szúrós tekintettel nézett rá Jack, de nem szólt vissza neki. -Miről beszélsz ? Gond van ? -Nem, dehogy ... Csak ...Nem mondhatom el . Bízz bennem....kérlek ..! -Én bízom,de....Meddig leszel távol ? -Ezt nem lehet előre tudni . -De mi van ha nem bírom ki nélküled ?-Bébi..-próbált nyugodt hangon beszélni a srác . -Minden rendben lesz , oké ? Szeretlek.-a lehető legszenvedélyesebb csókja volt most ez . Visszacsókoltam és nem bírtam abba hagyni . Ahogy ő sem . A kezeit az arcomon pihentette, miközben húzott magához közelebb . Elhúzódtam tőle mikor meghallottam, ahogy a húga a torkát köszörülte . -Ne haragudj!-mondtam neki . - Semmi gond! Folytassátok csak . Valószínűleg úgyis most tehetitek utoljára ezt .  - Miért kell neked ilyeneket mondanod ? Hidd már el, hogy szeretem őt . - Akkor mi van azzal a Stiltonnal ? -Ne most?! Jó?! Ne most! Nem elég,hogy kéretlenül itt vagy ... még kavarnád a faszságaidat is ! Nincs közöd semmihez ... Hány éve nem beszéltünk már? - Rubyt pedig bírtam . Mi lett vele ? -Ne beszéljünk róla . -Ruby az exed, nem? -Bébi,figyelj! Igen ..de nem mondhatok semmi többet . Csak bízz meg bennem . Vakon is,ha kell . -Én bízom ..Az más kérdés, hogy Lizában bízom-e ... -Ne foss már! Nem veszem el a palidat szajha! -Ha mégy egyszer bármi ilyet mondasz rá ... - Ne fenyegess ! Na szedelőcködj! Liza kiment az ajtón . Akkor most mit csináljak?-kérdeztem aggódóan a barátomat. Aki csak oda jött hozzám és erősen magához szorított . Éreztem, hogy tényleg gondban van . Amint elengedett egy csókot adtam neki . Azonnal viszonozta és újra magához húzott . Egyre növekvő vágy gerjedt köztünk, de nem olthattuk el a tüzet . Jack fogta magát és pár perc múlva már bőrönddel a kezében állt a hotel ajtaja előtt .Már most hiányoltam őt . nem mertem a jövőre gondolni . Mielőtt még kilépett volna odajött hozzám . Megszorította a kezemet és homlokon csókolt . Egyszerre éreztem magam elárulva és szeretve . Nem mondott semmit, hogy mi fog történni, én mégis bízom benne . Kilépett a kapun és kétségbeesve pillantottam körbe . Tényleg itt hagyott . Odafutottam az ablakhoz, hogy a távozását megnézhessem . Mind két személy beszállt egy taxiba és elhagyták a helyet . 


Teltek az órák, napok és hetek . Pontosabban  13 nap telt el Jack távozása után . Semmi jelet nem adott hollétéről . Nem is érdekel hogy hol lehet . A lényeg, hogy jól legyen . Tegnap visszatértem a kollégiumba . Nem bírtam Jack hiányát . Úgy volt,hogy ketten töltjük a szünetünket . Nem igazán sikerült ezt megvalósítanunk . De még hiszek abban, hogy jó helyen van és vissza fog térni . Ma reggel kaptam egy üzenetet Davidtől, hogy hallott arról, hogy visszatértem . Meg szeretne látogatni . Belementem. Úgy sem tudja a kedvemet már senki és semmi jobban elrontani . Annyira magányosnak érzem magam napok óta . Túl elhagyatott vagyok Jack nélkül . Értetlenül bambultam ki az ablakon . Egy aprócska napsugár szűrődött be onnan . Az ajtóm mögül kopogtak . David érkezésére számítottam . Igazam volt . A fiú lépett be az ajtón . Együtt érző tekintete mindent elárult . Odajött hozzám majd átölelt, miközben én a kanapémon szürcsölgettem a viszkimet . -Minek ez neked?-kérdezett rá  David mérges tekintettel . -Csak hangulatfokozó.-mondtam ki az igazságot .- A palid jól van, ne aggódj miatta . -Tudom, hogy jól van . Én nem is aggódom . De miért nem keres? Nem hiányzom neki ? Vagy történt valami ?! - Nem tudom . Amúgy sem ismerem a srácot . -David ne beszéljünk most róla ... Sőt ... semmiről se beszélgessünk . - Ha ő nincs akkor már egy szót nem mersz nekem mondani ?! Ez előtt meg ...-végig sem mondta a prédikációját . Idegesen felállított az eddigi pozíciómból . - Nem érdekel mennyire ellen akarsz állni ... Már elegem van a szerelmesekből ! Miért nem lehet egyszer végre kikapcsolódni ? Nem kéne gyászolnod ... Mindenki hallotta a hírt, hogy Jack elutazott . De nem ez az első ilyen dolog . Gondolod ha szeretne, akkor nem vitt volna magával ?! -Ezzel most mit akarsz mondani?-vontam kérdőre Davidet . - Nem volt ezzel semmilyen szándékom. Csak annyi, hogy tisztábban lásd a dolgokat! Ahelyett, hogy bánkódsz egy nyomorult életű miatt, te boldog lehetnél! Rosszul esett, hogy ilyen hangnemben beszélt velem, és hogy lehordta a barátomat, de nem avatkoztam bele . Nem értem mit keres itt a közölemben, de eléggé furcsának találtam, hogy eddig nem keresett .  Menjünk le kutyát sétáltatni . Szép idő van . Nem akarom, hogy itt maradj egyedül .- Nem vagyok egyedül! -Mert ? Ki van itt ? - a magány és én .. -Jó ezt most és azonnal abba hagyhatod !! David Megfogta a csuklómat és szinte rángatva vezetett az udvarra . Az emberek megnéztek. Nem tudom mi oka volt . Nem éreztem magam jól, főleg a személyek között . Az állatmegőrzőből 2 kutyát hozott ki nyakörvvel és pórázzal rajtuk. -Mind két szőrmók az enyém . Jobban szeretem őket bárminél . Még anno az autópálya végén találtam meg őket . Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogy léteznek ilyen emberek akik képesek ilyenre . Mindegy, hogy keverékek, de sokkal csodálatosabb élőlények, mint bármelyik ember . És ezt ne vedd magadra, mert téged szeretlek ... - Egy hosszú hatásszünet után leesett neki, hogy miért néztem rá annyira furcsán . - Félre ne értsd ! Nem úgy értettem ... Szimplán kedvellek . - Gondoltam...mondtam kedvtelenül .A 2 kutya szorosan egymás mellett járta végig az utat . Jó volt látni, hogy mennyire felszabadultan játszanak . Az ő örömük innen már az enyém is volt . Egy kisebb tisztáson a parkban leültem a fűbe . Mély levegőket szívtam . David követett . Leült mellém, majd átkarolt . Még mindig nagyon hiányzott Jack. Vagy legalábbis az, hogy tudjam, hogy hogy van . Az aggodalom és a hiányérzet belülről felemésztett . Könnyek árasztották el az arcom nagy részét .  Túl gyengének éreztem magam . A fejemet David vállára hajtottam . Éreztem, hogy segítségre van szükségem . Mindezt Davidtől megkaphattam . Felé fordultam és hangosan szipogni kezdtem . A szívemet mutattam ki neki innentől . - Nyugodj meg, tudod hogy majd úgyis visszajön! -mikor ezt kimondta a kutya akit én sétáltattam odafutott hozzám és játékra szólított fel . Elkezdete rázni magát egy bottal a szájában . -Dobd el neki! Eldobtam és az állat ugrálva futott a fa után . Nyugalomra találtam az élőlényekben . A telefonom hirtelen rezegni kezdett . Felnyitottam azt és az Instagramm küldött értesítéseket . Jack fotókat töltött fel . Azonnal rányomtam reszkető kézzel a képernyőre . Behozta a a fotókat és furcsa érzés kapott el . Mosolyogtam ahogy megláttam a srác arcát . nagy kő esett le a szívemről . A lepkék újra megjelentek a hasamban . 

Annyira nem tudtam koncentrálni, hogy elsőnek fel sem tűnt a kislány a képeken . Nagyon aranyos és szép volt . Kíváncsi voltam, hogy ki lehet ő . Megnéztem a képek alatt a hashtag jelzéseket . Elképedtem mikor azokat elolvastam . :#mydaughter #iamdad #4ever #honey #bestdays
Elképzelni nem tudtam, hogy ez igaz lehet . Azonnal hívni próbáltam Jacket,de nem vette fel . Mint eddig egyszer sem mikor hívni próbáltam . Ahogy letettem azonnal újrapróbálkoztam . Ezúttal viszont kinyomta ... Eltört bennem az utolsó remény is . 
Mi történt?-kérdezte David aggódva . Megmutattam neki a képeket és csak bólintott . Olyan érzésem volt, mintha rajtam kívül mindenki tudná az összes titkát Jacknek . Miért nem mondott nekem semmit? Unom már ezt az egészet . kezdem azt hinni, hogy tényleg kihasznál . Millió kérdés között forogtam . Már megszokhattam volna . Felálltam és otthagytam mindent magam mögött . Felszaladtam a kollégium szobájába . Ahogy beléptem az ajtón azonnal minden Jackre emlékeztetett . Képek voltak a falon . A ruhái nálam voltak és az illata még mindig körbejárta a helyiséget , Odamentem a szekrényemhez ahol még több kép volt és azok az ajándékok amiket tőle kaptam . 

A kezemre néztem, a gyűrűt még mindig viseltem . Levettem és a földhöz vágtam . A szívem összetört . Elegem lett a sok titkolózásból. A csuklómon a tetoválás volt . Elkezdtem kaparni . Tudtam, hogy nem fog lejönni, de a feszültségemet ezzel oldottam . Mindent odaadtam volna neki, érte . De ő folyton mást választott . 

A következő napokban most még jobban magam alatt voltam . Nem volt semmi életkedvem, de valami még így is életben tartott . Nem tudtam mi lehetett az . Addig persze úgysem nyugszom amíg ki nem derül itt minden . Csak egyszerűen tudni akarom a dolgok miértjét . Nem érdekel a hogyan és a mikor ... igazából semmi nem is érdekel . Teljesen ambivalens érzések kavarogtak bennem . Egyszerre gyűlöltem élni, de mégis szerettem . Senki nem ismeri az én világomat és a legszörnyűbb az, hogy még én magam sem .
   Az igazgató már megint a kirúgással fenyegetőzik . Biztos vagyok benne,hogy nem tenné meg . Már így is elég sok szabálytalan dolgot vittem véghez, mégsem dorgáltak le . Valami biztosan van ebben is . Mégis úgy döntöttem, így 3 nap után, hogy kimozdulok a szobából . Bejárok a tanórákra . Angollal kezdek . 
    Végigmentem a folyosón ahol több szem is rám tapadt . nem tudom, hogy attól-e, hogy hallottak valami pletykát rólam, vagy csak mert nem néztem ki emberien. Beléptem a terembe . A diákok mosolyogva üdvözöltek . Már a tanár is bent volt . Elnézést kértem a késésem miatt, aztán leültem a leghátsó padba . Igénytelen külsőm taszította az embereket . Nem tudtam figyelni az órán . Az éhség miatt gyomorgörcsöm támadt . Az alvás is kerülgetett . Mióta megtudtam,hogy Jacknek gyereke van, azóta jó, ha aludtam naponta 1 órát össze-vissza . A csengő zaja keltett fel . A következő óránk is itt lesz, ezért nem álltam fel a helyemről . A földrajz tanár belépett, majd egységesen üdvözöltük . Próbáltam a tananyagra összpontosítani, hogy ne kelljen semmi másra se gondolnom közben . Globalizáció, geoid ... egyszerűen nem tudtam értelmezni a mondatokat . A sok információ feldolgozása ebben az állapotban nehéznek vallott . A fejemet lehajtottam majd ellazultam . 
   Egy kedves érintés keltett fel engem . Kelly egy adag kávéval állt a padom előtt . - Neked hoztam, mielőtt örök álomra szenderülsz . - Nem kérem, köszönöm!-utasítottam vissza az ajánlatát . Furának gondoltam, hogy pont az aki eddig ellenem volt, most próbál nekem segíteni .A lány sóhajtott, majd leült mellém és a kezembe nyomta az italt . - Csak idd meg !- szólt rám . - Mi a gond ? Már napok óta nem láttalak . Egyszerűen nem értettem mi zajlik ma körülöttem . Nem hittem el , hogy ez Kelly . Belekortyoltam a folyadékba . Az édeskés, ám mégis keserű kávé élvezetet adott . Még langyos volt . Lecsuktam a szemem és egy szó nélkül megittam az egészet . Nagyon jól esett. Kellyre pillantottam aki csak érzelemmentes arccal nézett . -Sajnálom . - Mit?-kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány . - Hogy megittam...-mutattam az üres dobozra . - Neked hoztam ... Na .. Mesélj ! - Nincs mit mesélnem ! - Figyelj, én csak próbáltam neked segíteni. - háborodott fel . Kezdtem benne felismerni az igazi Kellyt .- Köszönöm a segítséged, de tényleg nincs rá szükségem . - Jó, akkor elmondom . Igazából David miatt szóltam hozzád . Nem tudja mi bajod van, ezért néha aggódik, ahogy én is ő miatta . Szóval tényleg jobb, ha elmondod mi a gond . Hidd el ezzel neked tesszük a legjobbat . Átgondoltam és igaza volt . Senki nem tudta mi van velem . Már több hete tart ez az érzésem, de egész végig magamban tartottam . Ma teljesen ki fogok adni magamból mindent , - Nem tudod véletlenül hol van Jack ?-kérdeztem egy nagy levegővétel után . Kelly óvatosan megrázta a fejét . -Biztosan nem tudsz róla semmit ?- Annyit talán ... hogy holnap jön ide .. A cuccaiért . El fog ...költözni azt hiszem .. - mondta bátortalanul nekem a lány . Egy újabb kés ... Egy újabb tőr a hátamba . Éreztem, hogy sírnom kell, de nem jött ki könny a szemeimen . Megráztam a fejem és rápillantottam Kellyre. Ő csak ráharapott az alsó ajkára és megölelt. Nem értettem, de visszaöleltem . Olyan erősen amilyen erősen csak tudtam . Nekem is szükségem volt erre . - Csajszi..-kezdett bele lágy hangon Kelly.- engedd el ... Nekem is meg kell tennem . Tegyük meg akkor együtt ! Fogta meg a kezem a síró Kelly . Éreztem a fájdalmát, és hogy tényleg segítségre van szüksége . Nem tudom honnan jött ez az érzés, de úgy gondoltam, hogy nekem kell őt vezetni az úton . - Annyira szerettem .. Sőt, még mindig . De teljesen tönkretett az a f**z !! Nem érdekel, hogy ki vagy, de ezt az érzést egyik ellenségemnek sem kívánnám . Nem engedhetem ,hogy jobban belelökjön téged a végtelen mély gödörbe ... Gondolom nem bízol bennem . Nem is kell , csak engedd, hogy beszélgessünk .. Mondjuk én sem bíznék magamban .. Mármint nem bízom Jack egyik exében sem . Te az exe vagy egyáltalán ? 
- Szerinted én tudom Kelly ? Szerinted beszélt velem amíg távol volt ? Keresett? -nyomatékosítottam a válaszomat . - Annyira hiányzik ...-adtam fel végleg az erős képzetet . A lábamat bámultam míg a lány aki mellett ült letörölte az egyik könnyemet . -Tudod . Nekem sem mondott semmit . Hidd el, hogy szeretett . Nem vagyok őrült !!! Egyszerűen csak .. mindent megadtam volna azért, hogy újra boldog lehessek . Aztán csak egyik napról a másikra-úgy hogy nem tudtam róla- egy másik lánnyal kezdett el találkozgatni .  Hozzám sem szólt . Pedig igenis magyarázattal tartozott volna fél év kapcsolat után .. Lehet, hogy nem hosszú idő, de nekem tényleg az volt életem legszebb időszaka . - Nem tudok sokat a múltjáról, szerint pont ez a baj . Gyereke van ...- mondtam ki befásult arccal . - Gyereke, akinek ráadásul nincs anyja . Értetlenül megráztam a fejem . - Ezt hogy érted ? - Az anyukája a gyereknek meghalt . Nem tudok én sem sok mindent . Annyi biztos, hogy fontos neki a lányka . Nem ismerem . Azt sem tudom, hogy hol lakik, kivel. Annyit tudok, hogy a kislány a családtagjai közül csak Jacket ismeri . Pedig valahol a világban vannak nagyszülei is, keresztanyja és azt hiszem dédije is. Annyira gáz, hogy nem tudnak a kislány létezéséről . - Szerintem is teljesen az . Ha az én lányom szül, akkor nyilván tudni fogok róla. Ha mégsem, akkor idő közben felkeresném a született gyereket . -A lényeg, hogy Jack apuka . Pár éve azt hiszem, de ez nem változtat semmin . - Tudsz még valamit a múltjáról ? - Rosszul esik az , hogy nekem kell mesélnem a múltjáról helyette . - Ha már ő nem tette, akkor nincs sok választásom . - néztem tehetetlenül Kellyre . -Kapásból nincs sok dolog ami az emlékezetemben lenne . Nap közben ha van valami megosztom veled . - Azt mondtam ugye, hogy holnap jön ?  - Valószínűleg igen . Annyira a szemébe mondom amit gondolok . Nem érdekel mit fog tenni, az ő szégyene az egész . És ha én megmerem, akkor te is oszt meg vele amit gondolsz . - Én nem vagyok képes egyáltalán ránézni sem .. - Akkor legalább mutasd neki azt, hogy boldog vagy nélküle . Nem vagy gyenge . Ő ezt nem láthassa . Teljesen a padlón vagy . Sőt... a padló alatt . Szedd össze magad ! Az fog neki fájni a legjobban, ha nem tud bántani , hiába akar . - De igenis tud bántani ...- De ő ezzel ne szembesüljön . 


   A délutánt Kellyvel töltöttem . Mesélt a kapcsolatukról , és önmagáról . Igazából nem is annyira eszeveszett a csaj. Este átgondoltam amit Kelly mondott . Nem szabad látnia, hogy összetörtem . Nem tudom majd, hogy hogyan viselkedjek a közelébe, de nem lehetek kislány . Összepakoltam a srác ruháit a földön ülve. Még egy utolsót beleszívtam az illatába, és ahogy a bőröndbe tettem a ruhadarabot, úgy el is engedtem az emlékeket is . A padlóra pillantottam ahol megláttam a gyűrűt, amit tőle kaptam . Felálltam . Egy cetlire ráírtam a következőt : ,, Add annak akinek a legnagyobb szüksége van rá" - reméltem érteni fogja az utalásomat . Régebben mesélte, hogy az apja azt mondta annak adja akinek a legnagyobb szüksége lesz rá . Hát nekem nincs .. . A gyűrűt a cetlivel együtt a bőrönd rejtett zsebébe helyeztem . Mintha darabokra téptek volna közben, de mégis megnyugvás szállt rám . Tényleg el kell őt engednem ... A holnapi napon viszont az összes eddigi választ kiszedem belőle .. Csak mert ennyi nekem is jár, hiába vagyok számára egy játék .

   Reggel több nap után végre kipihenten ébredtem . Különös volt, mert reggel hét óra volt . Felkeltem az ágyból . Elhúztam a függönyt és egy kis napsugár cirógatta a vállamat . Örültem a jó időnek . Felvettem egy nálam bővebb felsőt . Fehér volt, a karján fekete rózsákkal . Azonnal lesiettem az ebédlőbe, hogy elvegyem a nekem járó reggelit . Most először nem érdekelt egy ember tekintete sem . Jó kedvvel helyet foglaltam három számomra ismeretlen osztálytársam mellett . Az egyik lány csak félénken rám mosolygott . Ránéztem a másik két személyre is . A másik barna hajú lány rám sem hederített . Egy könyvet tartott a kezében . Köszöntem nekik . Akkor rám pillantott, semleges arckifejezéssel köszönt, majd újra a betűk között kutatott . A harmadik személy, aki velem szemben foglalt helyet a kerek asztalnál, mosolygott, majd felém nyújtotta a kezét . - Paul vagyok !-mutatkozott be illedelmesen . Vigyorogva megráztam a kezét és én is bemutatkoztam . - Nem zavarok, ugye?-kérdeztem a csapat többi tagjától . A lány, aki eddig a könyvét bámulta most rám nézett és egy élénk mosollyal mondta, hogy nem . Meg köszöntem nekik a helyet majd elkezdtem inni a kávémat és enni a pirítóst amit a konyhás adott . - És hogy tetszik a suli?- kezdett beszélgetésbe a mellettem jobbról ülő félénk lány, Tara. - Igazából most kezdem teljesen szeretni ezt a helyet . Bár tudom, hogy sok bepótolnivalóm van még . Tényleg, ti is az én szakomon vagytok ? - Természetesen, minden órán ott vagyunk amin neked is ott kellene lenned- nevetett Paul . Tetszett a humoros beszólása . - Nem akarok így a semmiből segítséget kérni tőletek, de majd megpróbáljátok ideadni a jegyzeteket ? A lány, aki még mindig a történet olvasta elővett a táskájából egy elég vastag füzetet .. - Én mindent ebbe írok . Ha akarod, odaadom egy pár napra .. Elfogadtam az ajánlatát és elvettem tőle a nehéz írásokat . Kinyitottam, és láttam hogy a fele tele volt írva . Minden óraszám, dátum és vázlat benne volt . Beleolvastam egy véletlenszerű oldalba . Keresztény egyház.. boszorkány üldözések, középkor...bűnhalál . Nagyon kedvcsináló téma .... A lány, aki ideadta a jegyzeteit rámutatott arra amit épp olvastam. - Ez volt a kedvenc témám . Majd megmutatta, hogy mit is olvasott ezidáig .A könyv borítója valamilyen vadállat bőréből készült . A lapok között furcsa betűk voltak. Megérintettem a könyvet, de azonnal elhúztam a kezem . Mintha villámcsapás ért volna . Átáradt az ereimen a bizsergés . Ránéztem az ujjamra és piros folt volt ott, ahol éreztem az ütést .Az emberek nem vették észre mi történt . Egy pillanatra még erre gondoltam, majd nem foglalkoztam ezzel többet . Nem messze Kelly ült David mellett . Beszélgettek . Ekkor vettem észre, hogy a lányon ugyan olyan felső van, mint rajtam . nem tudom véletlen-e, de nevetséges érzést keltett bennem . David kiszúrta,hogy őket nézem . Integetett, majd jelezte, hogy menjek oda . Felálltam az eddigi társaságomtól, felvettem a füzetet, majd egy öleléssel köszöntem el a két lánytól . Paul csak egy pacsit adott és az egész asztal nevében mondta, hogy reméli még találkozunk . 
    Odaléptem a két reggeliző emberhez . Kelly felállt majd megölelt, ahogy David is . Széles mosoly húzódott mindkettőjük arcán . Ettől nekem is jobb kedvem lett . Leültem melléjük és megkérdeztem hogy vannak . Harmónia áradt végig az egész ebédlőn. Ekkor azt kívántam bárcsak minden reggelen így kezdődne . Kelly rámutatott a felsőjére, majd az enyémre . Tudtam ezzel mire gondolt . - Amúgy van egy tervem! Mondta Kelly felhúzott szemöldökkel . Huncutul tekergette a sötét haját . Jacknek az fájna a legjobban, ha minket együtt látna . Egyszerre vesztette el azt a kettő személyt, aki tényleg szerette őt . Nem akartam  bosszút állni Jackkel szemben, az nem én vagyok . De Kelly érdekében mégis belementem . Kelly megfogta a kezem, majd a szobájába vezetett . Szépen berendezkedett . Most kezdtem el azt sajnálni, hogy saját szobájából kitúrtam . - Ne nézz arra a részre ! Utálom a szobatársaimat . 3 is van ! Kibírhatatlanok és unalmasak .. - Ha gondolod, akkor vissza jöhetsz hozzám .- mondtam tényleg együttérzően . A lány megölelt , majd a tükör elé vezetett . Ezekben a felsőkben kell egy kép, majd aztán kinyomtatom, hogy azért is lássa az a nyomorék, hogy boldogok vagyunk ! Átöleltük egymást, majd Kelly nyomott egy szelfit. A kép egész jól sikerült .

   Pár órája már csak a szobámban bámulom a megtanulandó jegyzeteket . Nagyon lemaradtam mindenről. Sok a bepótolnivalóm. Azonnal nekiláttam a készülésnek . Elkezdtem tanulni az irodalmat és a történelmet is . Szerencsére egy korszakon belül jártunk a két tantárgyból . Aztán újra a boszorkányüldözéseknél kötöttem ki . Embertelen körülmények között végeztek a mágikusnak vélt személyekkel . Jajjgatások .és mély sikítások hangzottak a fülemben folyamatosan . A fejem nagyon erősen lüktetett .Nem éreztem jól magam . A füzetet azonnal bezártam és próbáltam megnyugodni . Miért van ez a téma rám ilyen hatással ?  Visszagondoltam a reggeli történésre . A könyv és a benne található feszültség . Egy hangos ajtócsapódás után felugrottam és visítva a szívem elé tettem a kezemet . - Nyugi, nyugi csak én vagyok!-mondta összerezzenve Jack . Itt láttam . Újra . Legszívesebben odarohantam volna hozzá . Meg akartam csókolni . Érezni akartam az ajka ízét és egyszerűen ŐT akartam. Tudtam, hogy nem láthat gyengének . Nem tudtam megszólalni sem . - Ugye még nem késtem el ? Hol vannak?-kérdezte aggódva a srác . - Kik? - Szóval nem történt semmi szokatlan mostanság? - Azon kívül, hogy csak úgy eltűntél, nem ... -jelentettem ki kicsit visszavágva .- Nem tűntem el! Te is tudtad pontosan, hogy mikor mentem el . És el is kell mennem ! - Nem tartozol nekem magyarázattal,de remélem tudod, hogy szánalmas vagy . A legszánalmasabb ember akit valaha ismeretem . Nem érdemelsz te csak rosszat!-kiabáltam ki amit már rég meg kellett volna mondanom . - Elegem van mindenből! Annyira egy tudatlan ri-elharapta a mondata végét. Próbált lenyugodni . - Mondd csak ki ! Mondd ! Mi vagyok én? te hagytál itt .. magamra hagytál . Ahhoz képest, hogy azt mondtad soha nem hagysz el ! Hát megtetted, és titkolóztál is ! - Mert muszáj! Nekem ez a dolgom, nem érted ugye ? Nem bírod felfogni, hogy az életembe, és a családom életébe is kerülhet az, hogy megvédjelek ! Kibaszottul unom már én is, hogy titkolnom kell mindent...de ha nem tenném, talán már nem élnénk . - Mi azt hogy nem élnénk ? Gyereked van! Senki nem beszélt itt a halálról! -Kislányom van, igen! Akit már gyerekkorod óta ismersz! Hogy nem tudtad eddig összetenni az egészet? Hogy lehetsz ennyire idióta ? - Mit vársz tőlem ?! Azt sem tudom, hogy ki vagyok! Honnan tudnám, hogy mi folyik itt ?! Csak próbálok boldog lenni! Végleg eltört bennem a mécses .. Nem bírtam tovább . Megfogtam a kikészített bőröndöt és telitorokból kiabálni kezdtem . - Menj ki! Soha többet ne lássalak ! Megfogtam Jack ruháját és próbáltam kilökni a szobám ajtaján . Az idegesség maga köré zárt Ahogy megérintettem a fiút, összerogyott. Nem tudtam honnan jött ez az erőm, de nem voltam képes leállni . Jack vére elkezdett folyni a szájából . Nem tudtam őt elengedni, azt sem tudtam, hogy mit csinálok . A fiú hirtelen felállt és gyomorszájon vágott . A fájdalom belém nyilat . Szédülni kezdtem és hányingerem lett . Jack elment a mosdóba és lemosta az arcát . Nem értettem ezt a egész szituációt . Leültem az ágyra és ott helyben összetörtem . Megfogtam a párnámat és belesikítottam . Erősen sírni kezdtem . Nem akartam őt sohasem bántani,de most akaratomon kívül sikerült . A fájdalom belülről emésztett fel . nem tudtam, hol vagyok és mit csinálok . Egyszerűen nem számított . Keserves nyögések közt forgolódtam az ágyon - Nyugalom!-kiáltott rám Jack . Majd pár perc múlva hideg vizet éreztem magamon . A fiú leöntött ... Nem igazán segített ez sem lehiggadni . - Figyelj rám ! Koncentrálj rám! -kiáltott újra,majd magával szembe helyezett el . Megláttam a szemét. Amitől mindig annyira jól éreztem magam. Ami képes volt támaszt nyújtani, és ha csak egy percre is, de boldogabb voltam . - Rendben ! Maradj így ! -ezzel a mondattal szorosan magához ölelt . Megnyugvás futott végig rajtam . A rángatózásom is elmúlt . - Elegem van ! Gyere velem ! -a srác a kezemet fogva rángatott le az autójához . Szállj be ! Én is azonnal megyek ! Beültem az anyósülésre, és vártam, hogy Jack is mellém üljön . Nem értem miért foglalkozok vele még ezután is . Nem értem miért van rám ilyen hatással , de teljesen az akarata alatt vagyok . A fiú még elszívott egy cigit az autójának támaszkodva és idegesen bámulta az aszfaltot. Nem tudtam mire készül , de reményvesztett voltam, így nem is számított . 

Végül egy hangos ajtócsapódással beszállt mellém Jack . -Még mielőtt elindulnánk, tudnod kell, hogy semmi nem az én hibám, és nem is a tied . Idővel mindent meg fogsz tudni, de egyelőre nem sok mindennel szolgálhatok. Azonban a fontos információkat, amiket a mai nap folyamán meg fogsz tudni . Titkold! Megértetted ? Különben....-nem fejezte be a mondatot .Összeszorította az állkapcsát és rámarkolt a kormányra. Beindította az autó motorját és azzal a lendülettel gumit-csikorgatva elhajtott . Nem szóltunk egymáshoz . Nem kockáztattam meg semmit . Ahhoz túl ideges volt . Tudom, hogy azt akit szeret, soha nem bántaná, de már nem vagyok biztos abban sem hogy engem egyáltalán kedvel .-És.. milyenek voltak a napjaid ? - dobott fel egy egyszerű témát végül Jack . - Igazából ...Lehetek őszinte ? - Nekem soha nem kell hazudnod!-nézett rám egy apró, de csábító mosollyal a fiú . - Össze voltam törve..-kezdtem bele végül- Nem teljesen emlékszem . Minden napom egybefolyt . Nem figyeltem semmire . nem volt kiutam . A legszörnyűbb, hogy nem tudom mindez miért volt . - Minden elcsendesedett körülöttünk . Hirtelen nagy levegőt vett és így beszélt hozzám : -Figyelj! Tudom, hogy nagy gáz, hogy elhúztam ,de meg kell majd értened ... Az autó kesztyűtartójában van egy fénykép . Csak vedd ki ... Belenyúltam, és tényleg volt ott egy kép . Egy ismerős kép aminek a hátuljára a baba neve és születése volt ráírva . Valamint anyja, apja és a keresztszüleinek a neve . Döbbentem olvastam el mindent ... Nem tudtam feldolgozni az információkat, sem összerakni a gondolataimat .

Neve : Miranda White
Anyja neve: Ruby Stilton
Apja neve: Jack White
Keresztszülő(nő) : Elvinia Stilton
Keresztszülő(férfi): Ryan Hamilton
Ez a fénykép....ki volt téve a szülőházamban a nappalinkban. Mindig is kíváncsi voltam, hogy ki ez a gyerek, de soha nem kaptam rá választ . Ezernyi kérdés kavargott a fejemben, magamtól mégsem jöttem rá semmire. Nem akartam elhinni ezt az egészet.
- Ő a lányom..akihez most megyünk ! Meg kell, hogy ismerd ! 
- Ezek szerint nekünk régebb óta közünk van egymáshoz ? 
- Nem fogsz mindenre teljesen emlékezni, ha mégis akkor a varázslat, amit Gülbahar készített, nem hatásos . 
- Milyen varázslat Jack ?! Miről beszélsz?!- sokk hatása alatt voltam . A gombóc a torkomon akadt . 
-Ruby, a testvéred volt .... És ... meséltem neked róla eleget , Tudnod kell ki ő valójában . Azok a képek amik a szobámban voltak kitéve ... Noss, azokon ő szerepelt .. Ahogy az Instagarammra kitett képeken, pedig a vele közös lányunk . 
- Volt testvérem ? 
- Folyton együtt voltatok. Jóban-és rosszban . De.. A lányom. MIranda ... Óriási természet feletti erővel rendelkezik . Meg akarják őt állítani . Amikor megszületett azonnal el akarták tőlünk venni . Sikerült megszerezni, de Ruby ....-Jacknak könnyek szöktek a szemébe . Érződött mennyire fáj neki ez a történet . -Ruby feláldozta magát, csak azért, hogy én és Mira élhessünk . Annyit kért tőlem, hogy téged, és a lányomat minden áron védjem meg . 
A sok információ nem hagyott nyugodni . Még több kérdésem lett ezáltal . 
- Ruby a nővérem volt .-hirtelen emlékfoszlányok futottak végig a szemem előtt . 

Mégsem tudtam beazonosítani, hogy ki ő . Nem emlékeztem semmire, de tudtam, hogy valós eseményekkel nézek-e farkasszemet, vagy mindez csak a képzelet szüleménye . 
- És te ...téged ismerlek!-fűztem hozzá Jacknek
Láttam pár képet ahol a fiatalos arcával rám nevet, vagy épp komoly arckifejezéssel beszélgetünk .  
-Mégis miért kellett elvennetek tőlem, az emlékeimet ? 
-Azért, hogy megállíthassuk végre örökre a nagyra törő erőket . Ez nem az a világ amiben te hiszel . Millió képesség létezik, mégis mindet magának akarja egy személy . Meg akar szüntetni mindent . Nem mi vagyunk az egyetlenek akik harcolnak, de mi vagyunk a központ, a legerősebb faj . Számít ránk mindenki, és egy halál nem állíthat meg senkit . Ha mi feladjuk akkor minden csoda kihull . 
- Miért ránk vadásznak a legtöbben ? Honnan ismernek egyáltalán ? 
- Szoros összeköttetésbe volt a nagymamád,...
Hirtelen leállt az autó . Annyira megijedtem, hogy egy hang sem szaladt végig a torkomon . Jack csak előre bámult, nem értettem mi folyik itt . Próbálta újra beindítani a kocsi motorját, de nem sikerült . 
-Gondolj Mirandára ! Kérlek! Emlékezz!-könyörgött nekem Jack . Majd szorosan a karom közé fonódott . Nem értettem mire kellett ez az egész. Felfoghatatlan érzés kerített hatalmába . Lehunytam a szemem és mintha legyengültem volna . Minden erőm odaveszett . Nem tudtam hol vagyunk,de szükségem volt Jack támogatására . Rápillantottam és azonnal belé kapaszkodtam . Meglepetten nézett le rám - Sikerült felfedezned egy újabb képességedet . Sikerült teleportálnod . Itt vagyunk ! Megcsináltad! mosolygott rám . Nem voltam képes felfogni amit mond, annyira gyengének és fáradtnak éreztem magam . - Ez az amit te is tudsz? - Az, viszont akkor nem volt ehhez elég energiám . A gonosz a közelben volt . leszívott mindent ..
Közelebb lépett hozzám éreztem a meleg leheletét . Meg akart csókolni . A bizsergés átjárt,de Jack lányának hangja megzavart minket .
- Apaa !-futott oda Jack lábához a kislány . Gyönyörű volt . A szemében a gyermeki öröm megcsillant . Ártatlanul ölelte apja lábát aki felvette őt az ölébe . Így már velem szembe került . - Sziaaa!-köszöntöttem őt széles mosollyal . El sem hiszem, hogy ő a szerelmem lánya és a nővérem gyermeke !  - Mira ! Ő itt Elvinia
- Ő a barátnőd akiről meséltél?!-kérdezte aranyosan a lány 
- A barátnőm?-kérdezte ezúttal tőlem Jack . Tudtam, hogy azt várja, hogy én döntsem el, hogy még együtt vagyunk-e vagy sem . 
Határozottan kimondtam az igent és odaléptem a két személyt megölelni . Úgy éreztem, hogy ez a lány hozzám is tartozik . Rám mosolygott,majd felém nyújtotta a kezét . Megérintettem azt és hirtelen remegés járt át . Nem láttam magam előtt a környezetet, csak annyit, hogy egy rakás mimóza között futok . 
A lányka végül elengedett, de amint kinyitottam a szemem megpillantottam Mirandában Jack arcvonásait . 
- Ez is az egyik képességem!-mondta a lány . - Mutassak még neked valamit ? 
Bólogattam és Mira magával ragadott . Felmentem vele a szobájába . Hihetetlen, hogy mennyire kibontakozott , pedig még soha ne is látott . Beléptünk a rózsaszín kis szobácskába és csak az ajtó elé tette a kezét, ami magától bezáródott . Újabb meglepetés ért . Kezdtem feldolgozni azt, hogy különleges képességei vannak . 
- Mira! Nyisd ki az ajtót !- hallatszott kintről Jack apukás hangja. A kislány csak kuncogott, és a kezében található erővel nyomta az ajtót . - Jó, akkor nem nézhetsz ma mesét ! -dorgálta meg lányát az egyre vonzóbb Jack . Mira azonnal beengedte az apukáját aki felkapta a lányt és csiklandozni kezdte . Széles mosoly húzódott végig a számon ekkor . Mikor ezt a srác meglátta közelebb lépett hozzám és szenvedélyesen, az arcomat tartva megcsókolt . Annyira hiányzott, hogy azonnal vágyni kezdtem rá . Tudtam, hogy ez a napunk hosszú lesz . Nem hiheti azt  hogy ennyi távollét után, csak egy csókkal beérem .
- Öltözzetek!-lökött hozzám Jack pár ruhadarabot . - Kimegyünk a városba beszélgetni! Te meg Hercegnőm, ajánlom ,hogy kedves legyél a keresztanyukáddal!-kacsintott a srác, majd homlokon puszilta a lányát és hagyott minket átöltözni . Miranda végignézett rajtam és végül odafutott hozzám megölelni . Áradt belőle a szeretet . Elképzelhetetlen volt számomra, hogy ennek az ártatlan léleknek bárki is ártani tudna. 
  Amíg a lány a szekrényében kutakodott én átvettem a ruháimat és megfésülködtem . -Nem találok semmit!-hisztizett Mira .Pedig elég sok ruhája volt . Látszott, hogy tényleg mindent megtesznek neki. Rám nézett és beszélni kezdett . -Apa mindig mondta, hogy úgy nézel ki mint egy igazi  hercegnő.. Én is hercegnő akarok lenni- majd rámutatott a hasonló ruha összeállítására és fel is vette azokat . A szavai megleptek . nem is gondoltam volna ,hogy Jack valaha is mesélt rólam neki . 

- Miraa ! Mondtam, hogy ezt ne mondd el senkinek !- szólalt meg Jack az ajtóból . A kislány csak nevetett és odafutott a hátam mögé azzal elbújva apjától . Jack odafutott hozzánk és mindkettőnket puszilgatni kezdte . Úgy éreztem megtaláltam azt a társaságot amiben tényleg jól érzem magam . 
  Mikor a kislány kész lett hajával is, kértem,hogy álljon be a tükörhöz . Volt azért némi ellenvetése, de durcásan mellém állt, míg én ültem a padlón . A kép elkészültekor azonnal feltettem a Storymba .